Volt egy Nyel(v)észeti por bléma a Sztrovacsekekkel kacsolatban, na errõl a Bloorral a következõket vitattuk meg kemény Sörök mellett, mivel hogy aszonta, hogy valami szénát kell õrizni Canadában és akkor jókat be lehet rúgni: Ezt írta Bloor: Wágner úr! "A sztrovacsek pedig olyan kifejezés, aminek Könyv szerint senki sem tudja a jelentését"...... Hát ha senki se tudja a jelentését, akkor én valaki vagyok, mert én tudom: A "sztrovacsek" szó kanadába vezethetõ vissza, mégpedig Saskatchewan tartományára amely hires hihetetlen nagykiterjedésü búzatermeléséröl. Namármost, aratáskor az egész terület óriási szalmakazlaktól sárgállik mint ahogy az más rendes helyen is. A nap olyan erõsen süti a szalmakazlakat, hogy fennáll annak veszélye , hogy öngyulladást okoz, ami mérhetetlen károkkal járhat. Ennek megelõzésére, úgynevezett szalma figyelõket állitottak örségbe. Ha valahol meggyulladt a szalma, az gyorsan eloltották mielött az egés Megye szõröstül-bõröstül leégett volna. A szalma figyelõ angolul: szalma=straw, figyelõ=watcher, tehát (egész osztály egyszerre) strawwatcher. Tudni kell még azt a tényt,hogy a századfolduló elején nagyszámu ukrán bevandorlók jelentõs része Saskatchewan-ban telepedett le, szlávos kiejtésük hatására több szó bizonyos változáson ment keresztül. Igy lett a straw-watcher-bõl sztróvacsek ami egyébbként semmihez nemértõ, de megbizhatószemélyt is jelent a fentiek elmondotta alapján. Az ivás már biztossan késöbb az ukrán népi szokások hagyománya alapján kapott asszociációt a szóban forgó és egyébbként is fent említett szóval. Naszóval. Bloor Na és szerintem, meg ez a magyarázat:   Drága jó Bloor sztrovacsek, nagy vagyon a Te igazságod,  bár én ezt másképp is félre tudnám magyarázni, természetesen nem Könyv szerint, csak úgy a magam részegségébõl kitellõen és vissza befolyólag. Ez a Canada szerintem Alaska, ami tudod, telis tele volt mindenféle ruszkitelepesekkel egészen addig, mig el nem fogyott a vodkájuk, és ezek ezen nagyon elbúsúltak. Törték a fejüket, hogy honnan is szerezzenek, mert hideg is volt, meg csupa hó minden, ahhoz ez pedig védõitalként jár. Elõ is került akkor egy jégkunyhóból egy olyan pici öregeszkimókus (majd jól pofánverem egy jégcsákánnyal azt, aki szidja az õseimet), egy olyan Sámán féle, mondta is az oroszvodkára szomjuzó telepesõseimnek (majd jól nekitámolygok annak egy medvevillával, aki szidja õket), hogy sok pénz, sok vodka, de ez eszkimóingyánul (majd jól megskalpolom azt, aki szidja az õseimet) úgy hangzik, hogy - Manitu Ista (merhogy ilyen istenük volt nekik) Or Pia tuju Nista (ami annyit tesz, hogy nyúlhat az orruk, ingyér´semmit sem kapnak). Na, de mivel ez a Manitu nagy isten, ezért sok kellett ebbõl a maniból a sok piához, ez meg ezeknek a hülyerészeges ruszkitelepeseknek nem volt (még nem jöttek rá, hogy ásni kell és lesz ott arany bõven). Tanakodtak tanakodtak, de már nagyon fáztak, akkor aztán írtak Czár atyuskának, hogy küldjön pénzt vagy vodkát, vagy egyiket a mindkettõbõl, mert ez igy már tûrhetetlen egy állapot. Ez a Czár atyuska pedig fogta magát és eladta az egész Alaszkát alóluk, az érte kapott pénzbõl pedig vett ugyan vodkát, de azt saját maga és szûken vett felsõ 10000-es bojárikörnyezete segítségével mind megítta, a telepeseknek meg küldött egy kárpótlási jegyet. Vitte is a futár a jegyet ezeknek az alaszkaiaknak, száguldott a szán, csilingelt a trojka (mert hárman is voltak rajta, az egyik írt, a másik olvasott, a harmadik pedig puskával õrizte az intellektusukat, meg õket is), aztán mikor odaértek, akkor kiabálták „Sztároszta, sztároszta! Csekk! Csekk!”, de bizony ezek az alaszkaiak addigra vodka nélkül mind megfagytak és kipusztultak, mint a mamuttok, még agyar sem maradt utánuk, csak ez az eszkimókus Sámán õsöm, meg az egyik legrészegesebb lakótelepi õsöm (ez annyit ivott, hogy nem fagyott meg) hevertek ott az igluban. Na, erre a nagy ordibálásra viszont egybõl felébredt a telepes, kitépte a futár kezébõl a kárpótlási jegyet és rögtön odanyomta a Sámánnak, az meg ránézett és aszonta „Nó gúd (mer´ tudott ám inglisül is, Nagy Mágus, Nagy Tudós, nem hiába az õsöm) Sztárijovacsekk! (mer´megtanult közben oroszul is a részegõsömtõl)” – ezzel azt jelezte, hogy hosszú volt az út, közben a tõzsdei árfolyam zuhant,  oszt´ annyi vodka sem járt érte, hogy egy csepp sem. Na, erre a telepesõsöm mit nem volt tennie egybõl kijózanodott, elvette feleségül a Sámán legkisebb lányának unokáját, azzal meg hozományként járt egy tutajkenukajak, azzal meg átkeltek az egész óceánon és a golfozó áram elrázta õket egész Krimig, ahol igenis ott éltek a nyilazó tatárok (majd jól lemérgesnyilazom azt, aki bántja az õseimet). Ott meg azt a semmit sem érõ régi kárpótlási csekket nem tüzelték el mahorkával, hanem felszegezték a jurta kapujára és azon röhögött mindenki, hogy milyen sztárijcsekk. Na, és hogy még a dúláskorból oda volt hurcolva egy magyarjány gyereke (majd jól a pofájára mászok a sok disznónak, mert ne bántsd a magyart!) és az ottan élt már tatárként nevelkedve kiskorától és ha valaki szemét volt annak ötversztáról kilõtte a szemét, hátrafelé mérgesnyilazva. Na, amikor ezeket az elején említett õseimet odavitte a golf áram, épp akkoriban született az õsanyám és olyan szép volt, hogy nagyon és a magyargyerek tatárõsömnek minden ferdeszemût le kellett nyilaznia, hogy ne legyeskedjenek az eszkimó oroszlány körül. Közben az idõ persze telt, de az a beválthatlan és semmit sem érõ kárpótlási jegy csak ott lógott felszegezve, mint mondtam, a bahcsiszeráji kútfélfára, amibõl mindig folyt a Sör és nagyon vidám volt az élet. Aztán ásó, kapa és nagyharang is volt közben, aztán mindenfelõl jöttek és vándoroltak a népek, igy aztán további õseim keletkeztek (majd jól nekidõlök annak, aki bántani merészeli bármelyiket), aztán a sok nyeléstõl a nyelvtörvények is változtak közben többször, igy aztán mikor már én is meglettem valamelyik keveredésbõl kifolyólag Odesszában (ez meg ukrán, tehát jól leszablyázom azt, aki báncsa az õseimet), onnantól már el is felejtette mindenki a közben elporladt csekket, de még a nevét is majdnem teljesen. Csak valamelyik õsömtõl hallottam kiskoromban, hogy ej, sztrovacsek, sztrovacsek, szarráment a sztárijcsek. Ez volt mindig az altatódal a Sörhöz. Szép mese volt, drága sztarovacsekkok? Akkor bújjatok ágyba és álmodjatok szépeket! Én meg teljesen kiszáradtam, ezért most megyek és iszom Egy Pofa Sört! Hukk. Méghogy én nem tudom a történelmet (majd jól ráboritom a fóliánsos polcot)! És mér´nekem kell itt ennyit mesélnem? Hé! Halihó! Hol a mesélõ? Tolmatsch Sztorik