Na, drága jó sztrovacsekok, Mivel Most Már ti is ismeritek a Fekete Táskát, hát elmondom nektek azt is, hogyan lesz valaki az Alkohol Rabja, avagy Bilincsbe átverve .. Egy szintén valami Nagy Bulin a Fekete Táska rendesen velünk volt, ezt ugyanis mindenhová mindig magunkkal cipeltük, azt is mondhatnám, hogy az akárhová kivonuló vagy akárhol bezárt tolmácsok AlapFelszereléséhez tartozott. Amikor aztán az Induló Készlet elfogyott, akkor ismét megvesztegettünk egy MP-t, hogy gondoskodjon az utántöltésről. A Feladatot természetesen végrehajtotta, ahogy illik, vissza is hozta a Fekete Táskát a sok bennelévővel, viszont volt nála egy bilincs, az meg nyomta a zsebét, a hátát, az oldalát vagy mittoménmicsodáját, ezt emiatt kirakta előtte az asztalra és ott is felejtette. Nekünk meg marhára megtetszett, nézegettük, vizsgálgattuk, aztán bejött egy olyan zsurnaliszta forma meg egy fotós, azok is bámulták a Táskát is, meg a bilincset is, a Sört meg velünk együtt itták, hallgatták a sok hülyetörténetet, szóval elvoltunk, amig vártuk a melót. Na, közben kinn szépen sütött a nap, erre a fotós felajánlotta, hogy csinál rólunk egy emlékképet a Fekete Táskával. Fogtuk magunkat és kimentünk, a bilincset pedig valaki rákattintotta a Táska fogantyújára (a másik vége viszont szabadon maradt). Belevigyorogtunk az objektivbe (a Fekete Táska meg lógott közöttünk), megvolt a fénykép, aztán visszamentünk és tovább söröztünk. Egyszercsak bejött az egyik tábornokunk, csak úgy benézett, mert jól ismert bennünket és tudta, hogy nálunk mindig talál valami marhaságot, amin röhöghet egy ideig (ez még senkinek soha sem ártott). A Sörből nem kért (ez kivételesen egy olyan absztinensféle generális volt, nagyon ritka az ilyen, meg is kell becsülni), azt viszont nem bánta, ha mi elvagyunk vele, amig nincs meló. Épp ezért nem is annyira a Sört figyelte, hanem kiszúrta a Bilincset a Fekete Táskán. Aszongya, hogy: "Jééé! Ilyet már láttam, de közelről még nem.” Ezzel se szó, se beszéd, puff, már rá is kattintotta a csuklójára, hiába ugrottunk oda és üvöltöttünk, hogy „Neee! Nincs meg a kulcs!” – már késő volt! Igy aztán a teljesen józan tábornokunk fogságba esett! Először nagyon vörös volt a feje, később viszont egyre sápadtabb, hogy most mi lesz, ha valaki Még Nagyobb Góré most őt hivatja és jelentkeznie kell, meg ilyenek….. A bilincs meg kemény egy cucc, a Fekete Táska füle sem egy laza holmi – naná, gondoljátok csak el, ha ez úgy van méretezve, hogy akár Egy Láda Sör (+ egy üveg fektetve) belefér, akkor ez egy komolyan megcsinált egy szerszám! Rohantunk, kerestük az MP-t, adja már ide a kulcsot, hogy kiszabadíthassuk az Alkohol Rabságából a – különben teljesen absztinens – tábornokunkat, DE ahogy ez Murphynél is meg van írva, a baj sosem egyedül jön – az MP-t elküldték valahová. Végül is kb. egy óra múlva találtunk kulcsot a bilincshez, addig a tábornokunk „házifogságra” volt itélve a tolmácséknál… Nem is tudom, hogy miért, de azóta valahogy került bennünket, pedig hát saját magát ejtette Sörfogságba. Szerencsére senki sem hiányolta, amig nálunk raboskodott, viszont roppantul unatkozhatott a sok Sör között, pláne, hogy nem is ivott belőle…. Ne itéljetek, hogy ne itéltessetek – vagy ilyesmi! Az Egy Pofa Sör pedig még azoknak sem árt, akik valójában nem is rabjai, csak épp nem akarnak unatkozni.     No, itten láthatjátok ezt a híres Fekete Táskát  A plakáton meg az az öntudatosan fenyegetős mókus asztat mutatja, hogy merre szaladjon mindenki, ha az SzKP XXVII. kongreccusának a szellemiben megvalósítsák a Nagy Szárazságot és Szesztelenséget!  Persze az is lehet, hogy tőlünk akarta elszedni a Fekete Táskát, mer´hogy nagyon nyúlkált utána....  Höhö, nos, ez nem jött össze, DE amúgy sem voltunk különösebben oda a száraztörvény szigorú meg- és kikötései miatt, nálunk ugyanis MINDIG volt, ami kellett !!!! Tolmatsch Sztorik