Hát szervusztok, drága jó sztrovacsekok! Akkor most elfolyatom nektek a TolmatschStoryk mai adagját, na csak azér´, hogy nehogy túlszomjazzatok a sok veszekedés közt. A mai mese pedig nem a  Fekete Táskáról, hanem a Ki- és Benézős Láccatról szól majd. Történt egyszer hajdanában, hogy épp nagy melóban voltunk, és izzadtunk is rendesen, amint ez egy tolmácsfülkében egy olyan jó hosszú, de legalább is 5-6-órás értekezéses közösülésen megesik (hogy mit tudnak egyesek ennyit összedumálni, az egyszerűen rettenetes egy valami!!). Teljesen vili, hogy torokbeszáradás ellen, no meg serkentőleg is mindig beraktunk magunknak Egy-Egy Pofa Sört (legfeljebb a böfögésre kikapcsolgattuk a mikrofonot, hogy kifelé azért kultúráltak maradhassunk). Úgy a második-harmadik óra után váratlanul benézett hozzánk egy olyan nyüzsgős minden lében sokkanál főszervező muksi, aki ugyan idegenül nem tudott, pláne soha életében nem ült szinkronban, de tanácsokat és ötleteket azért mindig tudott osztogatni. Na, kiszúrta a Sört és elkezdte, hogy Hát Ez Meg Micsoda, és Hogy Néz Ki, és mit szólnak (mások!), ha meglátják… stb. Nos, egy ilyennek hogyan lehetne megmagyarázni, hogy Ez Nem Micsoda, hanem Sör, egyébként Jól Néz Ki, de főleg Jól Megy Be, továbbá milyen másokra gondol, akik bármit is szólhatnak, mer´hogy a teremben alszanak és onnan ide nem is láthatnak… volt egy olyan „udvarias és jólnevelt” gyerek közöttünk, az próbálkozott is, de sok sikert nem ért el. A nagyokos főszervező csak nem fért a bőrébe, aszonta, hogy ő ezt betiltatja és elviteti, mert azért mégiscsak! Mer´hogy Ez Hogy Néz Ki?!! Igaz, hogy ezt már mondta párszor, de úgy látszik mást nem is tudott, a lényeg, hogy nagyon az agyunkra ment már és roppantul untuk. Egy dolgot sikerült neki elérnie – nagyon belopta magát a szivünkbe, meg is jegyeztük magunknak az illetőt…. A melót azért, Minden Látszat Ellenére, rendesen megcsináltuk, mindenki megelégedésére, aztán a szokásos díszkaja meg utána „kultúrális program” (naná, hogy cirkuszba vitték az egész bandát, mink meg örültünk, hogy az oroszlánokat és a majmokat nem kell tolmácsolni, a légtornászok meg nélkülünk is elszaltóznak). Késő este visszatértünk a szállóba, na és valaki kiszúrta, hogy a hőbörgős főszervező muksi ugyanazon a folyosón lakik, mint mi. Gondoltuk, hogy az egész napi nagy szétszervezői-intézkedői hajtásban el is fáradhatott marhára, mert már javában horkolt. DE aki ennyire belopja magát a szivünkbe, az azért csak úgy lazán nem ússza meg a dolgot! Összeszedtük a környéken fellelhető Összes Üres Üveget és végig a folyosón, szép cikkcakkban kiraktuk, és ezt igy egészen a hapsi szobájáig, a szobában pedig néhányat csendben szétszórtunk a padlón, egyet meg az ölébe neki! Aztán nyitva hagytuk az ajtaját és figyeltünk… Hát, mit mondjak, nagy sikere volt! Az összes delegáció, amint hazatért nagy-nagy érdeklődéssel végigcikkcakkozott Sörmentén és be is lesett a horkolóshoz, aki javában ölelgette azt az üveget, amelyikből még csak nem is ivott…. Mer´ugyebár Ez Hogy Néz Ki az Ilyen, ha Meg is Lácc és teljesen nyilvánvalójan ?!!! Na, egészségtekre, most ennyi volt. Wágner úr (aki mindig vigyáz a Láccatra, na, ahogy illik) Tolmatsch Sztorik