Szervusztok, drága jó sztrovacsekok!

A TolmatschStoryk mai adagja –

a MajomHinta

– talán egy kissé „szakmainak” tűnhet, de szerintem ez sem árt meg nektek, legalább is nem annyira, mint egy itt már megszokott anyázás, késelés, verekedés, veszekedés, becsületsértés, stb.

Ahhoz, hogy valaki egyáltalán beülhessen egy fülkébe sokkpofázni, na csak azért, hogy utána aránylag épen kiszedhessük belőle, bevezettük azt, hogy majd jóelőre saját magunk felkészítjük a kamikázét. Ehhez pedig összeállítotuk A MajomHintát, amibe minden tolmács időnként beleült és megpróbált nem kiesni belőle. Ez a MajomHinta 2 db. magnóból állt, vili, hogy volt hozzá mikrofonos fejhallgató, meg olyan kezelőpult, illetve egy fotel is, amiben a delikvens akár foroghatott is, ha már a szemei is forogtak közbe´, vagy kapaszkodhatott a szélébe, ha nagyon szédült már. Ez nagyon aljas egy cucc volt, főleg kezdők számára, pláne, hogy még jobban megnehezítsük a dolgot, a MajomHintához Sosem járt Sör! Tudjátok, ez is a túlélést veszélyeztette, de ha valaki kibírta, akkor „élesben” már „könnyítéseket” is alkalmazhatott, azaz használhatott, azaz fogyaszthatott. Az „éles” Sörözést viszont ki kellett érdemelni mindenkinek!

Az egyik magnóra előre felraktunk valami szöveget, a másikra pedig felvettük a sok „őőőő, izé, khm, hrrr, aaaa, eeee” és hasonlóan értelmes nyögéseket, amik a szerencsétlen Jelöltből kijöttek. Ezeken aztán utólag jókat röhögtünk, még az is, aki megszenvedte, hiszen hallhatta, hogy mennyi hülyeséget hordott össze.

A MajomHintázásnak természetesen több szintje volt, a legegyszerűbb az, hogy a mintaszöveget a kamikázé előre megkapta, ezt lefordíthatta magának, és csak az ütemes beolvasásra kellett figyelnie. DE azért, hogy túlzottan ne bízza el magát, a ténylegesen elhangzó mintaszövegben azért ott voltak mindig az Aknák – egy-egy bekezdés hirtelen kirepült, vagy akár két oldal is helyet cserélt (pontosan úgy, mint amikor egy Előadó összekeveri a lapokat), de volt néha egy-egy rövid megjegyzés is, pl. az Előadó valami vázlatra, ábrára, vagy térképre hivatkozik, azaz eltér az előre kiadott szövegtől.

Magasabb szintet jelentett az, ha a szöveg megvolt ugyan, de előre nem lehetett lefordítani, azaz ott volt ugyan a tolmács szeme előtt, de akkor is valójában csak azt mondhatta a mikrofonba, ami ténylegesen elhangzott – általában ez a leggyakoribb módszer még a legjobban előkészített szinkronmunkában is.

A legkeményebb pedig az igazi MajomHintázás, amikor csak beül valaki a fülkébe, és Semmit Sem Tud, pontosabban csak annyit, hogy most aztán bármi aljasságra és csak saját magára számíthat.

A MajomHintázók már kezdő szinten is átélhették az összes várható megpróbáltatást, először is teljesen elvesztették az időérzéküket (azt, hogy saját magukat elveszítették, azt említeni sem érdemes), egy 7-perces dumát kb. félórás gyötrelemként élhettek át. A váratlan aknák pedig mindig a legszemetebb helyeken robbantak, na olyan Murphy-módra, ahogy illik. Szóval, kemény móka volt ez az egész, de muszáj volt végigcsinálni – nem eshettünk pofára, és csak ennek köszönhetően lehetett később nagy a pofánk!

Egyszer, amikor javában ment a szenvedés, beállított hozzánk egy olyan Nagy Mufti, meglátta a két magnót és máris elbődült, hogy „Mi van, diszkóztok?” Na, próbáltuk valahogy elmagyarázni, hogy ez most spéciel nem diszkó, hanem A MajomHinta, és egyáltalán nem tekinthető kellemes „szórakozásnak”. Erre aszongya: „Phü! Én bármikor megcsinálom ugyanazt, amit ti itt összehülyéskedtek!” Összenéztünk, hogy na, szegény Nagy Mufti, ez most kiásta magának a gödröt! Egyből felajánlottuk, hogy szívesen megnézzük és tanulunk is a Nagy Tapasztalatokkal rendelkező Nagy Muftiktól, pláne, ha még generális is az illető, ami ugyebár kotonáéknál állítólag egy Jegyzett Kategóriának számít :)))) Ezt a vigyort persze nem nézhette el nekünk, de már nem bújhatott ki a dologból, ha akkora nagypofára vette a figurát. Azt mondja, hogy „Jó, jó, de én nem tudok annyit dumálni idegenül, mint ti” – hehe, ez volt az utolsó „visszavonulási” próbálkozás, de nem jött be, mert teljes volt már a „bekerítés”!

„Semmi baj, az eredeti szöveg most úgyis magyarul van. Nem kell fordítani. Elég, ha csak beül és ismétli szóról-szóra.” (Ezt akár nektek is ajánlhatom, csak úgy próbaképpen, üljetek pl. a TV elé és csak úgy ismételgessétek magatokban egy olyan ingyencirkuszi felszólalást, amit bármikor elkaphattok, na, meddig bírjátok szusszal és cérnával??!!)

Beült. Felvette a fejhallgatót. Elindítottuk mindkét magnót és lestük. Az első egy-két mondat még úgy-ahogy lement. A harmadiknál már zavarodás támadt, megjelentek az izzadságcsöppek, a továbbiaknál teljes lett a kiakadás, na mindegy, nem is folytatom. Végezetül nagy vörös pofával letépte a fejhallgatót, felugrott és köszönés nélkül kiviharzott. Ettől kezdve valahogy nem kötekedett velünk többé, de mindig elég csúnyán nézett ránk, nem is tudom miért….

Dumáltam egy volt kollégámmal, a Tiki-Takival, akivel vagy 9 éven keresztül ökörködtünk a VK tolmácsferdítőknél, na, eszembe juttatta a MajomHinta speciális felhasználását - a ferdítők kapták telibe egy ünnepi állománygyűlés megszervezését, most nem emlékszem, hogy Május 1., vagy November 7., vagy melyik volt, mindegy, nem érdekes, a lényeg, hogy úgy döntöttünk, hogy bevetjük a teknikát - fölveszünk magnóra Ünnepi Zenét, méghozzá nem valami szokásos Föl, vörösöket, hanem a Szandokánt! Jött is az ünnepség, benyomtuk a zenét, lehetett bevonulni a terembe, az elsők között érkezett a VKF egyik helyettese. Rögtön észrevette, hogy valami nem stimmel, ezek a qrva ferdítők szakítottak a tradiciókkal, odajött és magyarázatot követelt. Fapofával jelentettük, hogy ez a Szandokán egy maláj szabadságharcos, az angol gyarmatosítók és az imperializmus ellen küzdött, meg aztán az ünnepi díszdumában is van valami olyasmi, hogy támogatjuk a gyarmati igától szabaduló népeket..

Befejezésül még hozzáfűzök nektek egy kis mondókát, amit valahol régebben hallottam, egy kukástól vagy pöcegödörtisztítótól (rokonszakma): „Irigykedsz, irigykedsz? Állj be ide a helyemre a leöntő alá – mindened meglesz!”

Továbbra is mindenkinek Egy-Egy Pofa Sört! És egészségtekre is!

Wágner úr (a MajomHintáslegény)



Tolmatsch Sztorik