Szervusztok drága jó sztrovacsekok! Na, mivel szóval itt van egy-kettőre ez a NőiNap meg a virágok meg ilyesmi… Igy aztán egy nemTolmatschStoryval nyomulok ma, hanem egy "BorVirágÉnekkel" (nyugi, dalolni nem fogok azért): Nem tudom miből eredően (majd a piszijátereink elmagyarázhassák aztatat), de valahogy mindig valami flúgom volt ezekkel a virágokkal, zöldségekkel… Ezeket lehetett persze bámulni, mert szépek, de amúgy semmi másra nem jók. Továbbá mindig valahogy olyan cikinek éreztem, hogy állok mondjuk a sarkon és várok, és sokat várok, és ezt a zöldséget szorongatom a markomban (a jó kis SörösÜveg helyett), mennek az emberek és néznek, és rajtam röhögnek…. Szóval mindig valami mást (csokit, bonbont, desszertet, mittomén milyen bigyót) vettem és vittem ilyen ajándékozási alkalommal. A dilim annyira elfajult, hogy még az esküvőre is csak megrendeltem és kifizettem azt az illendő csokrot, de a menyasszonyomat zavartam el érte… ha már annyira kell neki, hát ott van, az övé, cipelje egészségére! Történt aztán egyszer, hogy az egyetem utolsó évében még nekem is hospitálnom vagy ilyesmit kellett, mer´hogy ez muszáj! Egy belvárosi gimiben le is adtam a kötelező óraszámot, igaz, hogy többnyire fölrúgtam a TanTervet, mert első sorban csak beszélgettünk a srácokkal – mit érdekelt engem a TanTerv, sosem akartam én tanárkodni, egy hülyetolmács ne okoskodjon! Épp ilyen NőiNap előtt fejeztem be ezt a „tanítást”, ezek a bolond gimis sztrovacsekok pedig az utolsó órán kezembe nyomtak egy csokor virágot. Na, teljesen oda voltam, és vigyorogtam bambán, ahogy hozzám illik, közben meg törtem a fejem, hogy na akkor most ezt hogy cipelem át a városon? Mindegy, megoldottam! Amikor már nem láttak, akkor belegyömöszöltem valahogy az aktatáskába és vidáman fütyörészve cammogtam hazafelé. Megálltam az ajtó előtt, kiszedtem, kisimogattam (nagyon nem gyűrődött azért össze) és becsöngettem… Anyu odahaza volt éppen gyesen, jött, kinyitotta, én a markába nyomtam, hogy „Na, ezt hoztam NőiNapra!” Ő meg erre aszongya: „Hát, te meg hol ittál?!!!”  Hát, tessék, igy virágozzon az ember, amikor még akkor is részegnek nézik, amikor egy kortyot se! :)))) Kedves HálóTársnőim! Mivel idejövet nem kell az egész városon átcipekednem valami zöldséggel a markomban, fogadjátok el az öreg részegestől azt a Virtuális Virágot, amit csak szeretnétek magatoknak. Akár még azt az egyet is felajánlom, ami a gomblyukamban van - na, bumm, legfeljebb lopok egy másikat valahonnan! Úgysem a virág a lényeg, hanem a Szeretet, ebből viszont még én is, hukk, hatalmas készleteket halmoztam fel és jut belőle mindannyiotoknak :))) Tolmatsch Sztorik