A Wágner-féle DOS története Úgy 86-87 táján valamikor, mindenesetre elég régen, hol volt, hol már nincs, élt egyszer egy olyan kotonaferdítőkből összeállt tolmatsch elkülönítmény, amit a «korszerű követelményeknek megfelelően» hirtelen gépesítettek. A Supermasina akkor már egy nagy-nagy XT volt, mégpedig 20 teljes megányi vinyóval! Ez annyira komoly dolog volt, hogy a ferdítők hatalmasakat örültek neki és  körbeugrálták, mint az ingyánok, mert addig csak a floppykat ismerték úgy-ahogy, meg a Rosytext  nevű szövegszőrkesztyűt, amelyikkel írni jól lehetett, de semmi mást. Mostantól kezdve viszont már  ott állt az Igazi SzámítóGép! Volt hozzá 3.1 vagy 3.2/3.3 DOS, de azt sem tudták, hogy ezt hogyan lehet meginni, meg mit is jelentenek azok a fránya ánglius DOS-, meg Norton (Fel! Vigyázz! Tisztelegj!), meg PathMinder-üzenetek, ezért nagy nehezen, sok sok szótározással és kérdezgetéssel ezzel a Nortonnal át kellett írni mindegyiket magyarra, de csak annyi betühelyre,  amennyi befért. Vili, hogy ez nem volt teljesen nyelvhelyes és szagszerű, de legalább magyarnak látszott. Mivel akadtak olyan betük, amelyek parancsot is jelentettek, muszáj volt olyan szavakat (neveket) találni, hogy ezek valahogy stimmeljenek, erre pedig a Rejtő szakirodalomnál nem akadt jobb gyűjtemény, ezt legalább mindenki ismerte. Ha jól emlékszem akkor a Write papapam-tararam valami, az úgy nézett ki, hogy „Wágner úr most ezt felírja", vagy „belöki a sörrel együtt", egyszóval  valami ilyen marhaság. Aztán apránként a teljes DOS és a segédprogramok is ilyenek lettek, és ez terjedt, terjedt, mint a ragálymaláriapestis, mert mások is kértek belőle..... Erre egy kis idő után épp bevezettek valami Szigorúan titkos! három nullás Harckészültségi Nyilvántartó, Ki/BeJelentő Rendszert. A rendszerszétszervező és automatizálással gépesítő culgálat szagemberei elkészítették a hozzávaló floppykat, iktatták, nyilvántartották, szétküldözgették és oktattak-felkészítettek mindenkit a használatra. Maga a program működött is nagyon szépen, de egyszer itt-ott valami kiakadt és akkor ugyebár a nagy harckészültségi rendszer harcképtelen lett, kilépett DOS-ba, és elkezdtek füstölni a telefonok: Én nem értem, mindent úgy hajtok végre, ahogy elő van írva, de ez a gép(!) azt írja ki, hogy - „Nyugi, kapj a fejedhez, mielőtt bármit csinálsz! Ne izgulj, inkább nyomj le egy jó hideg Sört! Wágner úr ajánlja, hogy szaladj három kört és kapj be egy konyakot!" - szóval csupa ilyeneket. Kiderült, hogy ezek a fejlesztők a ferdítő-kiforgatóktól „ajándékba" kapott lemezzel formálták meg a Népes Had és Sereg összes ilyen floppyját. Balhé nem lett belőle, ráfogták, hogy Vírus (!!!), de a Wágner-féle „magyarított" DOS-t azóta is rémálomként emlegetik a tábortüzeknél melegedő vén hadfiak.... Gondoljátok csak el, az egész országból mindent vissza kellett hozatni, majd újra szétküldözgetni, és a sok adminisztráció, bürokrácia, kilég-belég, átadva-átvéve, jegyzőkönyv, aláírás, pecsét, na, ahogy illik, azért mégiscsak „Marhára titkos!" vagy miafene cucc volt. És ne tessék röhögni, mert ez nem vicc! Aki ennél nagyobb balhét tud csinálni, annak fizetek egy 1/2S-t! Tolmatsch Sztorik