Na, drága jó sztrovacsekok, akkor amig áll a server, leírom a Főparancsnoki Sztereóborotvám (majdnem teljesen) igaz történetét...

Na, az úgy volt annak idején, amikor még voltak varsói Egybesült és Állig Felfegyverzett Erők, hogy időnként kizavarták a ferdítő tolmácsokat mindenféle marha nagy gyakorlatokra és ottan az éles helyzetet maximálisan megközelítő viszonyok között kellett nekik mindenféle haditerveket és győzelmi jelentéseket ferdíteniük és tolmácsolniuk, pirulás nélkül, ahogy ill..., mer'hogy ez 1 alapkövetelmény. A maximálisan éles helyzet annyira közeli volt, hogy állandóan harcfelderítésre és vállalkozásokra kellett járni, hogy a távoli kocsmákat a kotonaferdítő rejtetten megközelíthesse, az elfogott Söröt testközelbe hozva beélesíthesse, ugyanakkor a sok tonnányi papíranyagot megfelelő minőségben, határidőre (na, ez volt a "kutru", vagyis "к утру", azaz reggelre az asztalon legyen!!!) rohamszerűen legyártsa, aztán utána ilyen-olyan "jelentő sátorban", vagy valamilyen harcálláspontnak berendezett titkos helyen (mondjuk, a kenesei Honvédüdülőben) több órán keresztül szinkronozza, majd este valamilyen még titkosabb helyen (mondjuk, egy vadászházban) végigtósztozza a díszkajához járó díszdumákat (ezt is pirulás nélkül, mert alapkövetelmény), és mindezt túl is élje.

Ha esetleg mndeez sikeredett, akkor letolás helyett kaphatott egy ilyen szartolmács is valamilyen Dicséretet, ha nagyon sokat hajtott és úgy is sikeredett, akkor pedig ÉS-el is előfordulhatott egy ilyen Dicséret, vagyis Dicséretben ÉS jutalomban részesülhetett a zember, aminek persze voltak fokozatai - egy miniszteri az egy teljes havi illetmény volt, egy vezérkar főnöki 80%, és ilyet egy évben csak egyszer lehetett kapni, ami egy fiatal tiszt számára azért nagyon nagy dolognak számított.

Nos, egyszer egy ilyen nagy-nagy hajtásnál összességében 42 órát kellett fennmaradnom, ezalatt lediktáltam több mint 100 oldalt (három gépírónő dőlt ki mellőlem), utána szinkronban letolmácsoltam egy "gyakorlatértékelést", ami úgy nagyjából délután ért véget, majd estefelé elvittem egy díszkajálási díszdumapartit (miközben se enni, de főleg inni nem tudtam, mert annyit dumáltak a nagy górék, hogy nem jutottam hozzá, meg különben is észnél kellett maradni, mert jobb, ha én cügölöm valamelyik generálist a szobájába, mint fordítva)...

Ezért a nagy hajtásért (meg az előtte lévőkért) fölterjesztettek engem egy ilyen ÉS-es jattra, mégpedig vezérkar főnökire. Nagyon örültem neki, hát még a család....

Na, igen, csakhogy a szovjet Déli Hadseregcsoportnál szintén úgy döntöttek, hogy megtartják a maguk értékelését, és erre meghívták a magyar nagygórékat, na nem messzire, csak ide Mátyásföldre, ahol ideiglenesen tartózkodtak. Így aztán mehettem én is szinkronozni, és újra a sok győzelmi jelentést magyarítani. Ezzel különösebb gond nem is volt, hiszen tréningben voltam, legfeljebb annyi, hogy a ruszkiknál nem lehetett a Söröt becsempészni a tolmácsfülkébe, mert nem egy vetítő-gépházba, vagy valamilyen WC előterébe rakták, hanem rögtön a színpad mellé, vagyis láthatta volna mindenki, ahogy időnként iszom a Sörömet a Győzelemre... Mindegy, túléltem ezt is.

A buli végén elkezdtek jutalmakat osztogatni, a sajátjaiknak is, de a magyaroknak is, na, nem valami nagy dolgokat, mert egy ilyen Déli főmufti plecsnit nem adhatott, de kaptak "Parancsnoki" karórát (часы Командирские), valamint ilyen-olyan Díszoklevelet, sok karddal-pajzssal, zászlólobogóval és csillaggal díszített színes csicsás Грамота-t....

Amikor ez is végetért, akkor egyszercsak a Déli Hadseregcsoport parancsnokának adjutánsa (hoppá! eszembe jutott közbe' - Miben különbözik a segédtiszt a tolmácstól? Az adjutáns annyira simára van borotválva, hogy egészen kékes az arca..., és enyhén ittas. A tolmács annyira részeg, hogy kék a pofája..., és enyhén meg is van borotválva...) ..., na, szóval rohan ez a segédtiszt, hogy hív a nagygóré.

Odacammogtam, megálltam, tisztelegtem, ahogy ill... Erre gratulál, jattol, megköszöni a munkámat és a kezembe nyom egy Harkiv 5M típusú villanyborotvát..., aztán elnézést kér, hogy mindezt nem a díszteremben csinálta, mivelhogy én akkor a mikrofonnál ücsörögtem..., a  dög adjutáns persze utólag elmagyarázta, hogy "nem az volt a szintem, mint a megjutalmazott nagygóréknál"..., vagyis egy szartolmács nem való az úri közönség közé, világos...

Szóval ott álldogáltam a jattos villanyborotvámmal, közben meg az összes autó eltűnt, engemet meg otthagytak Mátyásföldön és bumlizhattam volna a HÉV-en meg buszon, amig visszaérek a melóba... Egyszercsak valahonnan előgördült a Vezérkari Főnök kocsija, majd maga a Nagy Góré kiszól az ablakon: "Merre megy?" Mondom, há', csak a HM-be. Erre azt mondja nagy demokratikusan, hogy "Jöjjön, elviszem". Nagyon odavoltam, mert nem mindennnap van az embernek ilyen taxija, gyorsan beültem és máris kotortunk. Erre a Nagy Góré megkérdezi: "Mit is adott magának az itteni főparancsnok?" Mutatom, hogy itt van, HARKIV 5M villanyborotva.. (megér vagy 5 rubelt..., ezt persze nem mondtam). Nézegeti, forgatja, visszaadja, mondja: "... nagyon szép, nagyon szép..." Na, aztán beértünk a HM-be, elköszöntünk egymástól, én mentem a ferdítőkhöz, ő meg a sokszobás dolgozójába... Aztán mentek hozzá aláíratni a VKF jutalomra felterjesztettek listáját, meglátta a nevemet, azt mondta "neki nem kell, ő már kapott jutalmat a déliektől...", és szépen ki is húzta...

Na, és hogy lesz ebből Sztereó?

Hát, eltelt egy-két év, megint volt valami nagy-nagy gyaksi, ternészetesen nagy hajtással, sőt, még nagyobbal, mert ezt maga az Egyesített Fegyveres Erők Főparancsnoka, a Szovjetunió marsallja Kulikov vezette...., vagyis még nagyobb volt a csicsa és sokkal több a győzelmi jelentés, amit ferdíteni kellett (természetesen az  összes "kutru-sürgősséggel", ahogy ill...).

Megvoltam ezzel is, ismét díszfogadás, jattosztás... Fölsorakoztunk, vigyáztunk, fogadtunk balról, vagy jobbról... Erre kaptam megint egy ugyanolyan villanyborotvát, csak ez díszdobozban volt, és nem Harkiv 5M volt ráírva, hanem az, hogy Agidél...Utána mindenki boldog volt, gratulált egymásnak, pezsgőt is adtak....

Rajtam meg az egész VK röhögött, hogy megint villanyborotvát kaptam..., biztos azé', mer' szőrös volt a pofám... Csak annyit tudtam mondani, hogy legalább tudok sztereóba' borotválkozni, meg különben is nekem ez a hobbim, én villanyborotvákat gyújtök, de csak ugyanazt a típust...


Tolmatsch Sztorik