Há', drága jó sztrovacsekok, akkor folytassuk..., mai fejtágításom trágya a

Koaliciós Diszpozició

avagy hogyan is néz ki a Fegyverbarátság, a Béke és - a saját előmenetel - Biztosítéka a gyakorlatban...

Na, szóval, megint rendeztek itten nálunk egy nagyszabású (varsói) parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatot, mégpedig úgy, hogy azt a magyar honvédelmi miniszter vezette. Mivel ez egy nadon-nadon fontos és kiemelt jelentőségű rendezvény volt, ezért meghívták rá a Varsói Szerződés valamennyi tagállamának honvédelmi miniszterét, valamint - természetesen - az Egyesült Fegyveres Erők Főparancsnokát, Törzsfőnökét, meg az összes főgóré marsallt, admirálist, generálist a kotonai pereputtyukkal.

A koaliciós jelleg érdekesen nézett ki, mivel volt egy Front (ez egy bazi nagy kotonai társulat, hadműveleti-hadászati seregtestnek híjják, sok hadsereggel és önálló magasabb egységgel, vagyis hadosztállyal és mindenféle egyéb népséggel-kotonasággal rendelkezik), ezt - természetesen - egy szovjet marsall, vagy főgenerális parancsnokolta, na, ahogy ill..., ezen belül volt egy magyar Hadsereg (szintén bazi nagy kotonai társulat, de a Frontnál azért jóval kisebb), vili, hogy magyar hadseregparancsnokkal..., aztán - azért, hogy még cirfangosabb legyen ez a fegyverbaráti koaliciós karakter - ennek a magyar Hadseregnek átalárendeltek (ez azt jelenti, hogy odaadták, de nem egészen, csak épp ideiglenesen, a hadművelet egyik nagyon fontos mozzanatában, addig, amig ezt a nagyon fontos feladatot megoldja) egy teljes szovjet hadosztályt, aminek vili, hogy szovjet generális volt a parancsnoka.

Nos, a kotonáéknál, mint minden hierarchikus felépítésű szervezetnél, ezeknek a fölé-, alá-, mellé- és ilyen-olyan rendeléseknek megvan a szabályos regulája, és különösen akkor, ha mindezt Koaliciós jelleggel és Lyó magas szinten csinálják. Vagyis mindenkinek van saját parancsnoka, minden parancsnoknak van saját felsőbb parancsnoka, minden felsőbb parancsnoknak van még magasabb parancsnoka és főparancsnoka, plusz - kotonai karrierről lévén szó - az egésznek a tetején ott vannak a miniszterek, akiktől a jatt, vagyis a rendfokozat, beosztás, szamárlétrán való fölfelé pakaszkodás múl...

A hadgyakorlatokon (épp úgy mint éles helyzetben) az a regula, hogy mielőtt a csihi-puhi megindul, minden parancsnoknak jelentenie kell a csihi-puhira vonatkozó elgondolását, elhatározását, mindenféle számvetésekkel, vázlatokkal, térképekkel megtámogatva azt. Aztán ezek alapján a felsőbb parancsnok szintén jelent a még felsőbb parancsnoknak, amelyik majd ellenőrzi és jóváhagyja azt, miután jóvá lehet hagyni az alsóbb parancsnok elhatározását..., na, ez a móka így müx, lentről fölfelé, majd fentről lefelé, sok-sok módosítgatással, kiegészítéssel, kérdéssel és válaszolgatással, a lényeg, hogy a majdani csihi-puhi csak ezek után következ, habár hadgyakorlatokon, és különösen a parancsnoki-törzsvezetési gyakorlatokon magának a csihi-puhinak nem is muszáj lennie, hiszen a papír mindent elbír és a sok-sok ide-oda dumában amúgy is mindenki kellőképp elfárad és a továbbiaktól el is megy a kedve (lásd feljebb a Béke biztosítékát)...

Konkrét adott esetben ezek a meghallgatások egy nagy teremben zajlottak, mégpedig a következő elhelyezéssel:
- középen egy jó hosszú asztalnál ültek végig a meghívott miniszterek és főgórék, középen a magyar miniszter és - varsói rendezvényről lévén szó - az Egybesült és Állig Felfegyverzett Erők Főparancsnoka és Törzsfőnöke (a gyakorlaton ő a Frontparancsnok), a magas rangú delegációk pedig balról jobbra ábécé sorrendben, vagyis a szovjet miniszter majdnem az asztal szélére került;
- a terem egyik szélén ücsörgött a magyar Hadseregpancsnok a törzsével;
- a terem másik végén - a magyarokkal szemben - üldögélt az "átalárendelt" szovjet hadosztályparancsnok a társulatával, úgy nagyjából a szovjet miniszter tájékán;
- a nagy hosszú "díszvendégasztallal" szemben lógtak mindenféle térképek és vázlatok, középütt állt egy mikrofon, az éppen jelentő parancsnok mindig kijött oda, valamilyen segítő egy jó hosszú bottal mutogatott a térképeken és vázlatokon, ő meg jelentette a jelenteni valóját és válaszolt a kérdésekre;
- a szartolmácsot a szinkroncuccal valahol oldalt és hátul helyezték el, a legeslegjobb helyen - egészen szépen látta a teljes díszes Diszpoziciót, a "színpadra" figyelő úri közönség ellenben nem látta, hogy éppen micsinál (netán bagóz és Söröt isz)...

Tehát, a teátrumban a szereplők és az úri közönség elfoglalta Koaliciós Diszpozicióját, kezdődhetett az előadás.

Első felvonás, első jelenet - a magyar Hadsereg parancsnoka jelenti elgondolását, vagyis kiáll a térképek és vázlatok elé, szembefordul a díszvendégasztallal, és jelent a Frontparancsnoknak és a Gyakorlatvezetőnek (magyarul jelent, habár elmondhatta volna oroszul is, de direkt a sok vendég miatt rendelték ki a tolmácsot szinkronozni, hogy az ide-oda lökje az éppen elhangzó dumát, úgy, ahogy kell, lehetőleg nem túl sokat hazudva, habár ezt pirulás nélkül is tudja, hiszen perfekt és profi ebben).

Minden szépen klappol, midenki marhára elégedett és bólogat, akár az egész bulit abba is lehetne hagyni és menni díszinni-enni, majd megint inni a Fegyverbarátságra, a Békére és mindezek Biztosítékára. A Frontparancsnok még kérdez valamiket, a Hadseregparancsok vágja a válaszokat, a szinkrontolmács hazudik, mint a vízfolyás..., szóval teljes a siker, függöny, taps (izé, ez nem is volt, de ha már hazudni kell, akkor - ahogy mondtam - én ebben profi vagyok)...

Következő jelenet - a magyar Hadseregparancsnok meghallgatja a neki átalárendelt szovjet hadosztályparancsnok jelentését. Koaliciós Diszpozició: a magyar Hadseregparancsnok a saját kijelölt helyén, a terem egyik végében, a vele szemben a terem túlsó végén lévő asztaltól a mikrofonhoz indul - feszesen, majdnem díszlépésben - a szovjet generális, megáll, tiszteleg, szembefordul a nagyfőnökséggel és elmondja mondókáját, mindent előírásosan, na, ahogy ill.... Úri közönség elégedett, az orosz nyelvű jelentést a szinkrontolmács átmagyarítja, a Gyakorlatvezető magyar miniszter szintén bólogat, vivát és hajrá!

Most jön a kurftli - a magyar Hadseregparancsnok nagyon komolyan veszi a dolgát, elvégre koaliciósan neki kell parancsnokolnia a neki átalárendelt szovjeteket, ezért kérdést intéz a szovjet generálishoz, de mivel az kinn áll a térképeknél és nincs fülhallgatója (!!!), ezért odamegy hozzá és oroszul kérdez (amit a szinkrontolmács azonnal magyarra fordít).

A szovjet hadosztályparancsnok meghallgatja a számára pillanatnyilag felettes és előljáró hadseregparancsnok kérdését, majd csinál egy hátraarcot (!!!), szembefordul saját miniszterével, és válaszol a háta mögött álló hadseregparancsnok kérdésére... seggel feléje!!!

Szép dolog a Fegyverbarátság, még szebb dolog a Béke, azonban a saját góré jóindulata az igazi Biztosíték...


Tolmatsch Sztorik