Egy hüjekotona-szartolmátschnak, pláne ha szinkronos, mindenféle aljasságokra föl kell készülnie, sosem feledve azt, hogy csak két örök érték van ezen a Földön - a Sör és az emberi hülyeség.... Ha pedig a nagygórék Hirtelen Támadt Óriási Ötleteit is figyelembe vesszük, akkor bármikor akármi előfordulhat, nincs menekvés, telibe kapja az ember...., ráadásul mindig akad valaki, aki gondoskodik erről.

A mai foglalkozás trágya az

Elmaradt BoxMeccs-Szinkron

Ahogy másik Tolmátsch Sztoriban már emlegettem, ha nagyszabású (varsói) hadgyakorlatot rendeztek, akkor a nagyfőnökség (Gyakorlatvezetőség) települési körleteként rendszerint valamelyik honvédüdülőt jelölték ki, nehogy már a góréknak ázni-fázni, sarat dagasztani kelljen az éles helyzetet maximálisan megközelítő viszonyok között. Nagy túróst! A maximális helyzetet a gyakorlók kapják telibe élesen, a főnökség a maximális kényelmet kapja, pláne ha külföldi vendégek érkezésére is lehet hivatkozni...

Na, egy ilyen látványos nagyszabású és nagyon nagy kotonapolitikai jelentőségű gyakorlat Fő Vezetési Pontját Kenesére tervezték be, az EFE Főparancsnokot pedig a Miniszter a parton épült saját külön "miniszteri" villájában helyezte el, amelyikbe mezei népek nemigen tehették be lábukat, még akkor se, amikor az egész üdülő tömve volt - akkor a villák ott álltak üresen, hadműveleti tartalékként. Ebben a - két részből álló - házikóban volt aztán minden mi szemnek-szájnak ingere, még az akkortájt elég ritkának számító nagyképernyős színes TV is, elvégre gondoskodtak a nagyon magasparancsnoki kulturális igényekről is.

A nagygórék egész nap röpködtek helikopteren vagy autóztak a mindenféle bemutató pontok között, ahol megtekintették a csapatok hadakozását, vili, hogy mindenütt ott kellett lenniök a tolmácsoknak is, lökni a parancsokat, jelentéseket, illetve a narrátorok magyarázatait, illetve a nagygórék társalgását, mindezt természetesen úgy, hogy kajálásra-piálásra nekik nemigen jutott idő, mert egy-egy másik helyszínre még a főnökség előtt oda kellett érniük. Lényeg, hogy nagy hajtás volt, a nap végére ugyancsak elfáradtunk.

Végre aztán véget ért a nehéz nap, a górék elmentek vacsorázni, oda már nem kellett szinkronos, azt elvitte a miniszter szárnysegédje, elvégre azért volt ezredes és nyelvpótlékos, hogy az ilyeneket megcsinálja, néha időnként dumáljon külföldiül is, necsak a mindenféle gyógyszerbogyók időbeni beadásáról gondoskodjon, vagy az aktatáskát cipelje a főnök után kiemelt segédtiszti feladatként.

Szóval, letettük a lantot, és végre baráti körben nyugodtan ehettünk-ihattunk a kollégákkal, pláne, hogy nekem egy ruszki tolmács jóbarátom is eljött erre a gyaksira, aki nagyon jól énekelt és gitározott, többek között ő írta valamikor a Tolmátsch Himnuszt (Гимн переводочников). Én eleve emiatt hoztam el a gitáromat, szereztünk helyben egy másikat, aztán adtunk neki, ahogy ill...

Lényeg, hogy jól elbújtunk, ittunk és kornyikáltunk, lassan egész szépen szaporodott a közönségünk is, mert apránként minden ráérős "technikai személyzet" megtalált bennünket. Vigadtunk rendesen, elvégre ez már egy Nehéz Nap Éjszakája volt....

Időközben a nagygórék is végeztek a hosszú vacsorájukkal, lehet, hogy az nem volt olyan víg, mint a miénk, de azért ettek-ittak ők is rendesen. Aztán mután a testi igényeiket kielégítették, eljött a lelki igények kielégítésének ideje, vagyis kellett valami kultúrműsor is. A miniszterünknek eszébe jutott, hogy erre a legjobb az lesz, ha meghívja a Főparancsnokot egy kis színestévézésre - épp valamilyen BoxMeccset adtak. A szárnysegéd ezredes egyből kibújt a komoly feladat alól, azzal, hogy ő nem ismeri a szakterminológiát, nem tudja hogyan mondják oroszul azt, hogy Jobbegyenes, Puff, vagy Bal-Jobb Horog Dirr-Durr, Csihi-Puhi.... Gond egy se, elvégre van itt valahol egy profi szinkrontolmátsch, az még a Hat Tyúk Tava balettet is szinkronozta már a moszkvai Nagy Színházban...., kerítsék elő azonnal!

Az egész kihelyezett miniszteri titkársági részleg tüstént, rögvest, azonnal nekiállt telefonálni, majd rohangálni és kutakodni az üdülőben, hogy hol a francban van az a hüjekotona-szartolmács, amikor sürgős harcfeladat van a számára. Kerestek, kutattak, a rohadt dög szinkronos sehol, a miniszter mindjárt dühbe gurul, mindenkit bezárnak, netán hadbíróságilag helyben fölkoncolnak. Végre valamelyik had(d legyen) mű vész elköpte, hogy ezek mintha baráti látogatásra indultak volna a híradókhoz, az üdülő szélén valamelyik kis ligetben ott települ a spéci hírközpont, természetesen rejtve és álcázva, mivelhogy ők is gyakorlók most éppen, csak úgy simán nem lehet őket letámadni, mert őrség is van... Telefonáltak oda, de - természetesen - a tolmácsokat ott senki sem látta. Odarohantak személyesen, nagy nehezen átküzdötték magukat az őrségen...., de addigra már tényleg nem találtak ott senki tolmátsch-félét, mert a pia elfogyott, a társaság szétoszlott....

Én, a magam részéről akkor már békésen horkoltam az ágyikómban. Egyszercsak rámrontottak, kirugdostak az ágyból, bambán rájuk néztem, talán rájuk is leheltem, de nem ájultak el... Vittek parancs szerint "úgy, ahogy vagyok" a miniszteri villába, na, azért a cipőt és nadrágot hagyták felhúznom.... Belöktek a miniszteri titkárságvezetőhöz, aki nagyon gyanúsan nézett, majd megkérdezte:

- Jól van? Tud dolgozni?

Mondtam, hogy minden OK, "munkára, harcra kész" vagyok, totál...

- Na, akkor ezeket a borítékokat kell most szépen megcímeznie, oroszul..., - ezzel odalökött nekem egy halom fejléces miniszteri borítékot, plusz egy listát hozzá.

Már akartam menni, hogy majd írógéppel elintézem, de nem! Ott helyben, az írósztalon, golóstollal, az én gyönyörú kézírásommal állhattam neki a nagyon fontos és nagyon sürgős harcfeladat végrehajtásának...., mert - ahogy közben kiderült - a BoxMeccs Szinkronja elmaradt, a Főparancsnok udvariasan lemondott róla, azzal, hogy ő már fáradt, inkább lepihenne.... A kutatási - élve-halva előkerítési parancsot akkor már nem lehetett visszavonni, kutattak, előkerítettek előállítottak...., aztán, ha már ott voltam, akkor ugyebár kellett adni valami fontos feladatot, hiszen fontos és sürgős feladat nélkül egy kotona, hát még egy szinkrontolmátsch képes és elkanászodik, feladat ezért mindig adódik, gondoskodnak róla...


Tolmatsch Sztorik