Na, drága jó sztrovacsekok, akkor elmesélek egy újabb Tolmátsch Sztorit, pontosabban nem is egyet, mert most több is lesz, de mindegyiknek ugyanaz az alapja, vagyis hogyan értem el a

Tengerjogász SörhajóFőhadnagy

rangot, mégpedig egyedül az egész cuclágerben és azon belül az Egybesült és Állig Felfegyverzett Erőkben. Küzdelmes életpályát futottam be, pontosabban ücsörögtem és ittam végig, tartott az egész móka legalább 7-8 évig, aztán mire további Tengerjogászati és Sörhajózási előrehaladásra számíthattam volna nem feloszlaták az egész Varsói PaktumSzerződéset és odalett az egész cucláger is, a legvidámabb barakkal egyetemben!

Úgy kezdődött a buli, hogy valahol az EFE Törzsben valamelyik ráérő nagygórénak (szerintem valamelyik főadmirálisnak, mert őket mindig kihagyták a jó kis külföldi utakból) Nagy Ötlete támadt - az ENSZ-ben éppen készítik elő a Tengerjogi Konvenciót, és a varsói Tagállamoknak ott kinn Egységes Pozicióval kell fellépniük, aminek ugyebár vannak kotonai vetületei is. Rövid tanakodás után bevették a közös Rendezvénytervbe a VSZT katonai szakembereinek évi rendes tanácskozásait, mégpedig minden évben más-más varsói tagállamban (ebből is lácc, hogy nagyban, stratégiailag tervezték a közös ivászatokat).


Itt nálunk, Pesten valaki próbálta a nagy jelentőségű kezdeményezést megfúrni azzal, hogy izé, pillanatnyilag se tengerünk, se flottánk, csak a Dunán van pár motoros naszád (na, nem olyan gyors, mint mostanság a Gazdasági, amelyik száguld a világóceánokon és tengereken), de gyorsan leugatták. Mondták, hogy van nekünk MAHART-unk, annak meg van vagy 22 tengeri hajója, na, azokat éles helyzetben meg kell védeni, meg különben is a Konvenció tervezetébe bele van írva, hogy a tengerrel nem rendelkező kontinentális országok számára is biztosítani kell a tengerhez való kijutás jogát, szóval ne különutaskodjunk, másképp szólnak az amúgy is különutas románoknak, azok meg majd rögtön kapnak az alkalmon és akkor annyi az egész magyar flottának, de a többi cuccnak is. Ezt az okoskodók azonnal értették, tehát máris kijelöltek katonai tengerjogász szakértőket, engemet meg bevágtak közéjük, hogy értsék is a sok szárazföldi talapzatot, felségvizet és kizárólagos gazdasági övezetet, nem is beszélve a nyilt tenger halászati és áthaladási szabadságáról meg csupa ilyen nyakatekert cafrangokról és nüanszokról.

Az első tanácskozást az NDK-ban, Rostockban rendezték meg, ott is a város központjában egy nagyon csicsás régi épületben, amit akkortájt a Népi Haditengerészet tisztiházaként használtak. A szállódánk viszont az onnan franctuggya hány kilométerre levő tengerparti üdülőben volt, ami naponta jó hosszú buszozást jelentett oda-vissza. December vagy január volt, szóval qrva hideg. Amikor a szállóhoz értünk az egyik góré felfigyelt arra, hogy az őrségre kivezényelt népi haditengerészen csak egy vékonyka félkabát van, meg is jegyezte:
- Nálunk ilyen hidegben a felállított őrnek már jár a hosszú bélelt bundaköpeny...
- Ő matróz! - mondta a népi tengerésztiszt kisérőnk. - Ő nem fázik.
Mondjuk, nem úgy nézett ki a legény, de kiafranc áll le vitatkozni a vendéglátóval, pláne, hogy ő jobban ismeri a helyi éghajlati viszonyokat és a népi haditengerészeti divatot.

Mindegy, elhelyezkedtünk, a szállóban nem volt hideg, az étteremben egészen jó Söröt adtak, annyira jót, hogy amikor a főnökség lepihent én még leslattyogtam.... és egy idő után nagy meglepetés ért - megtanultam németül! Vagy valami ilyesmi.... Ugyanis egészen jól eltársalogtam az egy szál pincér népi haditengerésszel, aki nem tudott se magyarul, se oroszul, angolul is épp hogy, de mivel rajtunk kívül senki más nem volt ott, Sör meg dögivel, tökéletesen értettük egymást, sőt, megbeszéltük a TV-ben látható Svarce Kanális nevű műsort is, amit állítólag a Népi Haditengerészet meg az egész NDK ellen irányuló csúnya nyugatnémet tévépropaganda ellensúlyozására sugároztak minden este...

Másnap ment a terv szerinti konferencia, délután viszont elvittek minket és a cseheket (mint szárazföldi patkányokat) egy népi haditengerész bázisra, mégpedig egy romboló megtekintése céljából. Először valahová fel kellett mászni hideg és csúszós lépcsőn, akkor körbemutogattak mindent a fedélzeten, habár elég sötét és ködös volt minden, utána pedig valamilyen hülye nyíláson (valamivel nagyobb volt, mint a harckocsinál) kellett leereszkedni a hadihajó belsejébe. Az egyik főnököm jó nagydarab volt, úgy kellett valahogy nehezen bepaszirozni ezen a lyukon. Lenn aztán megnéztünk mindenféle hajós izéket, másztunk fel-le lépcsőkön, kapitányi hídtól gépházig, szóval ismerkedtünk és okultunk tengerészetileg. A végén eljutottunk a tiszti étkezdébe, ott már rendesen meg volt terítve, volt ez-az, meg amaz is...., én egyből kiszúrtam a Söröt, na, akkor már semmi gond nem érhet, mehetünk akár a Hebridákra is, vagy hová...

Közben figyelem a nagydarab főnökömet, az valamiért olyan aggódós képpel isz..., halkan kérdem, hogy mi a gond?
- Arra gondolok végig, hogy ennek a végén hogyan fogok kimészni azon a höülye lyukon, amikor idejövet is nehéz volt....

Hát, ez tényleg nem lesz egyszerű, - gondoltam én is, és törtem is a fejem, hogy honnan szerzünk valami daruféleséget, amivel a főnököt majd kirakodjuk....

Közben a népi haditengerészet ünnepélyesen felállt és a szárazföldi patkányokat matrózzá avatta - kaptunk valamilyen matrózblúzt, olyasmit, mint az érettségiző lányok hordanak, de volt hozzá valamilyen spéci nyakravaló és sapkára való szalag is (sapkát nem adtak a dögök, csak ezt a fekete szalagot, aranybetükkel, hogyaszongya Folkszmarina vagy ilyesmi). Utána ittunk rá, ahogy ill...
Az egyik admirális odaszólt, hogy most akkor nekem is lesz valamilyen tengerész rangom, mondjuk egy szárazföldi főhadnagy sokra ne számítson, de ha már hajósinas nem lehet, akkor legyen mondjuk a fedélzetmester második segítője... Na, erre is ittunk, ezzel kezdetét is vette tengeri karrierem...

A buli végén a kapitány széles gesztussal kinyitotta az étkező ajtaját és.... rögtön kinn is voltunk a fedélzeten! A nagydarab főnököm szélesen elvigyorodott.

Most nem emlékszem a bulik Sörrendjére, csak úgy a képek alapján írogatok. Szóval jártunk a másik tengerhiányos társulatnál is, vagyis Prágában a cseheknél. Nappal ment a sok okos duma, délután viszont már sokkal kellemesebb volt, kulturális műsorként végigvittek a városon, és - természetesen - a sok-sok kiskocsmán, amelyek tele voltak nagyon jó Sörökkel, Wágner úrként végigihattam Svejk kolléga összes törzshelyét, láttam a legyek által leköpködött Ferenc Józsefet, nagyokat vigyorogtam, de a Monarchia titkosügynökei engemet nem vittek be, se a rendőrkapitányságra, se a diliházba, nem kellett puccerkednem Katz tábori lelkésznél, amit nagyon sajnáltam, mert szerintem egészen jól megértettük volna egymást.

Tengerjogász karrierem rendesen alakult, megkaptam a fedélzetmester Sörraktár-segítőjének rangját, vagy ilyesmit...., mindegy, mert ünepélyesen ittunk rá, ahogy előléptetéseknél szokás...

Szófiában kulturműsorként szintén a várost mutogatták, belekeverdtünk valami koszorűzásba a Dimitrov-mauzoleumnál, de bármennyit is győzködött a kisérőnk nem mentünk be, pedig el tudta volna intézni... Már a számon volt, hogy majd azt mondom neki, hogy mi már láttuk Lenint is..., de aztán meggondoltam magam..., hogyisne, majd aztán emiatt ugrik a Sörhajós előléptetésem, egy tolmátsch különben se pofázza el a magányvéleményét, mert onnantól kezdve már nem tolmács...

Ellenben a bulgároknál a Sör pocsék volt, kénytelen voltam borozni, mégpedig szabályos borpincészeti degusztáció - szintén kulturműsor - keretében. Hogy milyen sok cirkalmas és furmányos dumát tudnak ezek a borosok lökni, mind a pincemesterek, mint a résztvevő uri közönség! Mert csak úgy simán inni az részegeskedés, de hosszú tósztokkal az már egészen más, az már a baráti kapcsolatok ápolása, annak külpolitikai jelentősége van! És ahány delegáció, ahány főnök csak akad, mindegyik mond valami nyakatekert hosszú dumát, nagy-nagy boldogságokat, keménységet, erőt, egészséget kíván hosszan, pedig az egészet röviden is lehetne intézni:
- Nagyot és kemény erőset mindenkinek!

A leningrádi tengerjogászkodás több szempontból is érdekes volt. Az egész bulit - mégiscsak haditengerészet - a sok-sok érdemrenddel sokszor kitüntetett Balti Tengeri Flotta parancsnoksága kapta telibe, ami habár rengeteg hadihajóval rendelkezett, de ilyen sok és nagylétszámú (saját és varsói) góréság vizitre nem voltak berendezkedve, vagyis az összes fényes kocsi személyre szólóan ki volt osztva, a mindenféle magasrangú admirálisoktól nem lehetett elvenni, ezért amit csak tudtak összehordták mindenhonnan, de a Csajkák, sőt, a frankóbb Volgák is is elfogytak. GAZ-ba, vagy partraszállós BTR-be mégsem lehet külföldieket ültetni, így aztán a magyarok (úgyis szárazföldiek) kaptak egy ütött-kopott szürke Volgát, aminél az indítózárba stabilan bele volt törve a kulcs. Amikor indulni kellett, akkor a matrózsofőr mindig lebukott és drótokat kötözgetett, sok-sok szikrával (ez volt az állandó tüzijáték a küldöttségünk tiszteletére).

Ezen kívül, mivel ezt a bulit is télen rendezték meg (nem is értettem a bolond tengerészeket, miafrancért nem lehet ezt szép nyári napos strandidőben csinálni), a Volga jobb hátsó ajtaja stabilan be volt fagyva, nem lehetett kinyitni. Protokol szerint a tolmács helye elől, az anyósülésen van, ez egyben golyófogó homokzsáknak is megfelel. A legelőkelőbb hely a jobb hátsó, a nagygórék mindig onnan kászálódnak ki, miután valaki kinyitja nekik az ajtót és akkor vigyázzt vezényelnek a díszőrségnek... Nos, a befagyás miatt ez a protokolos főhely nekem jutott, mindig nagy nehezen másztam be balról, majd utánam ült be a másik góré - az anyósülésen pedig a delegáció vezetője foglalt helyet.

A megpróbáltatások ezzel nem értek véget - mindig valami baj volt a sebességváltóval. Egyszer aztán leálltunk egy piros lámpánál és annyi, tovább egy tapodtat sem! Jött is rögtön egy rendőr, hogy miafranc van, ennél szebb zöldjük nincs. Erre a sofőr letekerte az ablakot és lazán kinyújtotta a rendőrnek a sebességváltó kart - itt van, fogjad, indulj el!

Valahogy azért csak beindult a kocsi, de váltani nem lehetett - a hármas működött, aztán annyi. Végigizgultuk az utat a szállóig, egyrészt havas-jeges volt, csúszott piszkosul, a végén pedig csak egy hajtűkanyarral lehetett a kapu elé beállni. A sofőr csak összetrükközte valahogy, megérkeztünk gond nélkül. Engem elzavartak, hogy valahogyan jattoljam le, cseréljék le a kocsit, mert ez így már sehogyan sem megy. Meg is igérték, hogy másnapra minden rendben lesz.

Jött a másnap. Lemegyünk, ugyanaz a kocsi, ugyanaz a sofőr. Kérdem, hogy megjavították a sebváltót? Francokat! Odahegesztették a kart. Stabilan.

Na, volt még egy fontos esemény a haditengerészeti-jogászati karrieremben - mentünk Aurórát nézni és fütyültek nekem!!! Pontosabban akkor hagyták abba, amikor én léptem fel a fedélzetre.... Ugyanis magasrangú górék fogadásánál az a szokás a hajón, hogy a legénység fölsorakozik, vigyázzba vágja magát, tiszteleg, a fedélzetmesterek pedig fújják a sípjukat. Há', én voltam a legkisebb, utolsóként díszérkeztem, nálam fogyott el a szussz...

Vili, hogy Budapest sem maradt ki a sorozatból, ha tengerünk és hadiflottánk nem is volt, de azért a módját megadtuk, a sok-sok kulturális piáltatáson kívül valamennyi küldöttségvezetőt és a főadmirális szagértőket maga a Miniszter fogadta.

A sok-sok udvarias duma mellett mingyárt elő is vezettek neki egy újabb Nagy Ötletet - tervbe vettek egy Hadászati Törzsvezetési Hadijátékot, mégpedig "Óceán" fedőnévvel (ezt talán majd másik Sztoriban mesélem el, mert ez így is nagyon hosszú). Lényeg, hogy le akarták játszani (a papír mindent elbír) a polgári (!!!) hajók védelmét éles helyzet beállta esetén, mégpedig világméretekben, bevonva ebbe a kotonai mókázásba a semmit sem sejtő civill hajósokat (a teljes MAHART-ot, mind a 22 tengerjáróval)

Na, ennyi talán elég is - több képet nem találtam, Varsóról, Bukarestről nincs megfelelő anyagom, pedig sorba jártam a tengerjogászokkal mindegyiket. Minden egyes rendezvényen előbbre léptem valamelyest a haditengerészeti - síkos és csúszós - szamárlétrán, és ahogy az elején említettem a végén elértem a Tengerjogász SörhajóFőhadnagyi rangot, amelyikkel rajtam kívül senki, még Fülig Jimmy sem büszkélkedhet.

Hogyan is van az a nóta... "tengerészek, tengerészek, arról beszélni se jó, akkor....", trallala, meg ilyesmi..., hukk, bocsánat...


Tolmatsch Sztorik